IT-n dolgozó business analystokkal töltöttünk két napot. Az ő világképük és gondolkodásuk kicsiny közös halmazt alkot a humán beállítottságú trénerekével, ami okozott vidám pillanatokat - ilyen megjegyzéseket még sosem hallottam tréningen.

Nehezen indult. Szerencsére egy kifejezetten képzett, intelligens, világos gondolkodású csoportot kaptunk (ketten voltunk egy jó és profi kollégával) de észre kellett vennünk, hogy a gyakorlatok során jelentős részüket nem az foglalkoztatta, miként lehetne, esetleg kellene másképp viselkedni, kommunikálni, hanem az, hogyan lehetne a folyamatot úgy optimalizálni, hogy az output jobb legyen. De ők ebben élnek, ezt tanulták, ez feléjük az elvárás és nekünk kellett igazodni hozzájuk, mert a két nap értük volt. De a puhább részeket sem engedhettük el.

Egymás megismerése, a jobb együttműködés, a közös értékek, a küldetés és a jövőkép voltak a témák. A két nap során jegyzeteltem a megjegyzéseiket, hozzászólásaikat, mert a tréning egésze számára egyrészt hasznosak voltak, ráadásul egy teljesen más világba is engednek betekintést. Java részüket nem is bírtam ki mosolygás nélkül.

• Amikor csoportdinamikáról, a csoport feladat közbeni működéséről volt szó: Tudni akarom, ki a responsible.
• Amikor szerintük nem volt pontos a feladatkiadás: Az igény nem volt megfelelően definiálva!
• Az adott feladat végén, a tanulságok levonása során: Végig kell pörgetni komplexen a feladatot.
• Feladatmegoldás közben, közös ötletelés során, boldogan: Már kettő darab információmodellünk van!
• Közös feladatmegoldás közben, egymásnak: Rajzoljunk időhorizontot!
• Amikor információhiánnyal küzdöttek a feladat során ezt a visszajelzést kaptam: Nem volt egyértelmű a célfüggvény!
• Amikor egy feladat során bár tehették volna, de minket mégsem vontak be: Nem vontunk be, mert nem volt erőforrás hiány.
• Amikor négyes mátrixba kellett kártyákat elhelyezni: Mátrixot kértél, de mi deviáns módon derékszögű koordináta rendszerként fogtuk fel
• Értékek, normák megbeszélése során: Ha a munkánkat standard ISO-szabványként fogjuk fel…
• Témához való hozzászólás közben: Van még egy érdekes dimenziója ennek a történetnek…
• Tanulságok megbeszélésekor: A csapatmunkának voltak pozitív attribútumai…
• Jövőkép prezetálásánál: Jöjjön a delivery és legyen jó a produktum...
• Amikor ezt az egyik résztvevő ezeket elolvasta, csak ennyit mondott: ez priceless...

Mit tanultam ebből?

Egy ilyen reál és feladat, folyamatfókuszú csoportnál nagyon nehéz az érzelmekről, emberi viselkedésről beszélgetni. A nagy csoportos ventillálás döcögött is, egymás előtt nehezebben nyíltak meg, több kérdésemre a csend volt a válasz. Erre később jobban kell figyelnem. De amikor kis csoportokban kellett megvitatni a velük történteket, meglepően őszinték és nyíltak lettek, a sajnos sokszor látott mellébeszélés, felszínkapargatás helyett érdemben tudtak és mertek beszélni egymással. Imádták a folyamatokat, a mátrixban való dolgozást, de a viselkedéssel, puhább, érzelmi dolgokkal kapcsolatos kérdések, szituációk lepattantak róluk – talán át lehet nyomni a kört a kockán, de ez most nem volt cél.

Imádtam. :)