Állandóan keverik, mi az a tréning, coaching, oktatás, melyik mire jó és mire nem, mit értünk workshopon és azt is nehéz elfogadtatni, hogy a brainstorming sem annyi, hogy valaki felkiált, na, jöhetnek az ötletek. Mindegyik jó valamire, de egyik sem jó mindenre. Kezdjünk a tréninggel.

Ma rossz napom volt, aztán este egy kereszteződésben talán harminc centivel beljebb álltam meg, mint kellett volna. Egy sportkocsinak csak egy kicsit kellett volna irányt váltania, hogy biztonságban ki tudjon kerülni, ehelyett megállt, hogy az anyósülésen tobzódó agysebész hangosan, cifrán, szóismétlések nélkül sértegethessen engem és édesanyámat. Bár nem kellett volna, de ettől még rosszabbul éreztem magam. Vissza sem szóltam. Pár sarokkal arrébb azonban eszembe jutott ennek a történetnek a párja.

Gyakran tartok céges csapatépítőket és a sajtóban olvasott riasztó történetek hatására mesélem el, hogyan látom ezt a műfajt a magam oldaláról. Főleg a megrendelőkről és a trénerekről lesz szó - ugyanis gyakran a kettő kiváló összhangja eredményezi a szörnyű helyzeteket a résztvevők számára, ami azért is gáz, mert végtére is, értük van az egész.