Reggel az újságosnál egy kis könyv szúrt szemet a polcon. Hasznos tudást ígért mindenkinek 30 percben az időgazdálkodással kapcsolatban. Mire Zuglóba érek profi leszek, gondoltam. De nem lettem. Jó példa lett ez arra a népbetegségre, amit úgy hívnak, mindent és azonnal.
Az éttermet jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki nem éhes és bőven ráér fél órát ülni anélkül, hogy az étlapot elé tennék. Kötelező azoknak, akik imádnak az asztaluknál éhesen, szomjasan ülni és azt nézni, hogy miként ugrálják körbe a pincérek a frissen érkezett levitézlett politikusokat.
Szeretek enni és étterembe is szívesen járok. Mivel emberekkel dolgozom és az ételekhez nem értek igazán, engem főleg a környezet, az élmény és a kiszolgálás érdekel.
Évekkel ezelőtt történt, még nagyon kezdő voltam. Egy üzlet értékesítőivel dolgoztam, ahol az egyik srác a kirúgás szélén állt, mindenki menthetetlennek tartotta – úgy voltam vele majd én megmutatom neki, majd én megváltoztatom, megváltom őt, és a világot is! Szerencsém volt: akkora pofont kaptam, hogy később el tudtam kerülni a nagyobbakat.
IT-n dolgozó business analystokkal töltöttünk két napot. Az ő világképük és gondolkodásuk kicsiny közös halmazt alkot a humán beállítottságú trénerekével, ami okozott vidám pillanatokat - ilyen megjegyzéseket még sosem hallottam tréningen.
Állandóan keverik, mi az a tréning, coaching, oktatás, melyik mire jó és mire nem, mit értünk workshopon és azt is nehéz elfogadtatni, hogy a brainstorming sem annyi, hogy valaki felkiált, na, jöhetnek az ötletek. Mindegyik jó valamire, de egyik sem jó mindenre. Kezdjünk a tréninggel.
Ma rossz napom volt, aztán este egy kereszteződésben talán harminc centivel beljebb álltam meg, mint kellett volna. Egy sportkocsinak csak egy kicsit kellett volna irányt váltania, hogy biztonságban ki tudjon kerülni, ehelyett megállt, hogy az anyósülésen tobzódó agysebész hangosan, cifrán, szóismétlések nélkül sértegethessen engem és édesanyámat. Bár nem kellett volna, de ettől még rosszabbul éreztem magam. Vissza sem szóltam. Pár sarokkal arrébb azonban eszembe jutott ennek a történetnek a párja.
Gyakran tartok céges csapatépítőket és a sajtóban olvasott riasztó történetek hatására mesélem el, hogyan látom ezt a műfajt a magam oldaláról. Főleg a megrendelőkről és a trénerekről lesz szó - ugyanis gyakran a kettő kiváló összhangja eredményezi a szörnyű helyzeteket a résztvevők számára, ami azért is gáz, mert végtére is, értük van az egész.